Németország, Bad Reichenhall, SzG3

Bad Reichenhall. Eddig nem sok szó esett róla, pedig több alkalommal is bejöttünk ide. A város és a határ között helyezkedik el Bayerisch Gmain, ott volt a szállásunk. Most először próbáltuk ki az ún. "ferienwohnung"-ot, ami nagyjából nyaraló lakást jelent. Arra gondoltam, hogy miután 7 éjszakát leszünk itt, jobban járunk majd egy lakással, ahol van előtér, nappali, főzési lehetőség, stb, és nem egy szobában szorongunk. Már a tavalyi nyaralásomnál is azért késtünk le erről a helyszínről (Bajor Alpok), mivel túl későn kezdtem el szállást keresni és már csak nagyon drága szállások voltak (januárban kezdtem keresgélni!). Így mentünk el egy cseh-lengyel túrára, ami egyébként nagyon-nagyon jól sikerült. A tapasztalatokból okulva már tavaly ősszel elkezdtem szállást keresi és ekkor bukkantam rá erre a helyre (Booking.com). Általában az ilyen szállásokhoz nem jár reggeli és amíg ott vagyunk, miénk az összes takarítási, stb dolog. A végén sok esetben még végtakarítást is felszámolnak, ami a lakás nagyságától függően 15-50 Euró (nagyjából), itt szerencsére még ilyen sem volt. Az nem igazán zavart minket, hogy nem kaptunk reggeli, a közelben volt egy EDEKA, úgy 200 m-re, így mindent meg tudtunk oldani. Nagyon jó egy svédasztalos reggeli, de mindent úgysem lehet megenni, most viszont amit nem ettünk, ment vissza a hűtőbe. Napközben néha ettünk vendéglőben (a legtöbbször piknikeztünk, ahogy terveztük), este pedig összecsaptam egy jó vacsorát. Utólag megállapíthatom, hogy végül is jól lett megszervezve az étkezés. Pozitívum volt még az is, hogy egy teremgarázsban még zárt parkolót is kaptunk, és mivel a lakás a földszinten volt, így volt kertünk is. Ha valami nem stimmelt, akkor a hálószobára lehetett volna rosszat mondani, nagyon kicsi volt, az ágy is. Ezt úgy oldottuk meg, hogy én aludtam egyedül a hálószobában, a feleségemék kinyitották a kanapét és ott ketten kényelmesen elaludtak. A nappali miatt viszont igen kényelmes volt az ott tartózkodás. A legfontosabb tanulság az ár volt, a német oldal sokkal olcsóbb, mint az osztrák, sokkal több a szállás, ami között lehet válogatni. Konkrétan nekünk 7 éjszakára 3 főnek 372 Euró volt + kb 45 Euró üdülőhelyi díj. Helyileg is nagyon jó volt, minden irányban jól el lehet menni kirándulni és az osztrák határ is ott volt kb 400 m-re. Igazából azért írok erről itt részletesebben, mert máshová nem tudom besuvasztani. 

Most térjünk vissz a Bad Reichenhallhoz. Már több Bad-ban is jártam, de eddig ez volt a leg bad-abb, hogy egy képzavarral éljek. Ezt elsősorban a sok parkja, gyönyörű nagy polgári palotái, rengeteg szökőkútja, vizei, stb miatt gondolom. Az egész nagyon laza szerkezetű, kényelmesen bejárható. Rögtön szembetűnik a sok szökőkút (a feleségem kedvencei), a sok víz. Ahol nincs, ott mesterségesen létesítenek patakokat, forrásokat. Igazából csak egy helyről fogok írni és ez a Königlicher Kurgaten, mert ez volt a legszebb park az összes közül. Ez egy zárt park, este 22:00-kor bezárják. Több fürdői létesítmény is található itt, ivócsarnok, gyógyfürdő, étterem, stb, természetesen mind királyi. Itt találkoztam az eddigi legfurcsább épülettel, amit eddig láttam, ez a Gradierhaus. Amikor először jöttünk be a városba és sétáltunk a parkban, azt hittem, hogy éppen bontanak egy épületet, mivel csak egy vázszerkezet volt látható. Amikor közelebb mentünk, láttuk, hogy a szerkezet alatt annak teljes hosszában egy venyige fal van, amin lassan csorog lefelé a víz. Az ivócsarnokban beszerzett prospektusból kisilabizálva megtudtuk, hogy a sóbányáktól egyszerre 400.000 liter ún Alpen Sole keveréket kapnak, ami egyfajta sós víz, gyógyászati célból. Ez csordogál lefelé a rőzséken és porlik szét. A leírás szerint napi félóra séta az épület hosszában fel és alá, igen jót tesz a bronchitis és egyéb légúti betegségek ellen. Egyébként a parkban lévő szökőkútból is Alpen Sole spriccel, itt nyugágyakon heverve lehet a sós levegőt belélegezni. Még egy kiegészítés: az utolsó napon még elmentünk a termálfürdőbe és egy jót strandoltunk. Hétfő volt és alig voltak benne talán 15-20-an. Mindent kielégítő termálfürdő volt.
A városról nem írok többet, szerintem elég a fényképeket és a videót megnézni és így alkotni képet a városról. Az összes kép megtekinthető a Fotóalbumban. Egyébként a fentieken kívül még megnéztük a Régi Sóbányát is, ami itt található, de az egy külön beszámoló.
Megjegyzés: a tisztaság, a nyugalom, a csend példás. 

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

Vissza a főoldalra (katalógus)

Königliche Kurgarten

Königliche Kurgarten

Königliche Kurgarten

Königliche Kurgarten

 Gradierhaus

Gradierhaus

 Gradierhaus

 Gradierhaus

Königliche Kurgarten

a Városháza

a Városháza

Königliche Kurgarten

Königliche Kurgarten

Königliche Kurgarten

Königliche Kurgarten

Vissza a főoldalra (katalógus)

Németország, Bad Reichenhall, Alte Saline, SzG3

Az interneten megvett sóbánya kombijegy második helyszíne a bad reichenhalli Régi Sóbánya (Alte Saline). Fontos megjegyzés: a kombijegy egyik igen lényeges előírása, először a Salzbergwerk-et kell meglátogatni és csak utána az Alte Saline-t. Ott a jegyen lévő kóddal lehet bemenni, itt viszont elveszik a kombijegyet és egy ingyen jeggyel lehet bemenni!
Amikor megjegyeztem, hogy a Salzbergwerk-et kissé sterilnek tartottam (és a fényképezési tilalmat sem teljesen értettem), itt ez teljesen más szituáció volt. Egy nagyon kedves fiatal lány vezette a csoportot, mindenhol lehetett fényképezni és videózni, ami azért lényeges, mivel tényleg csak így lehet bemutatni azt az ipartörténeti csodát, amit korábban megalkottak, minden kérdésre készségesen válaszolt. Nem volt áram, mindent a víz erejével működtettek. Egyszerűen zseniális, hogy miket alkottak meg, mint  a nagy teremben lévő vízkerekek (amelyek 6 szivattyút működtettek), egy másik, kisebb vízkeréktől vízszintesen elvitt mozgási energia, ami egy másik szivattyút működtetett, stb. Ami még érdekes, hogy ezek a mozgások igen lassúak, pld. a nagy vízkerék csak 18 másodpercenként ér körbe, tesz meg egy fordulatot (amit egy csengő is jelez, ez is hallható a videón). Mindenhol lehetett érezni a sós víz jelenlétét, még akkor is ha nem láttuk, mivel a lábunk alatt folyt egy letakart csatornában. Az egész rendszerről azt kell tudni, hogy ez a csatorna rendszer az egész környéket behálózta (ill. jelenleg is behálózza) és még majdnem 50 km-ről is gyűjtik a sós vizet, amit egy közös lepárlóba szállítanak. A bad reichenhalli egyik parkban van pld. egy akna, amit este zölden világítanak meg, annak az alján is folyik a sós víz. Láthattuk, hogy milyen akna- és folyókarendszert alakítottak ki, egyszóval az egész mechanika egyszerűen zseniális. Szerintem ha valaki csak egy bányát akar meglátogatni, én inkább ezt javaslom (azzal, hogy itt nincs csúszda, ami általában fontos kelléke a környéki sóbányáknak).

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

Vissza a főoldalra (katalógus)

itt alakítják át a vízszintes mozgást egy, a

szivattyút működtető billegő mozgássá (kb 120 m-ről

hozzák a mozgási energiát)

ide érnek le a nagy vízkerekek szivattyú- 

mozgató rudazatai

ezek a fogaskerekek működtetik a szivattyúkat,
vízkerekekként 3-3 darabot

Vissza a főoldalra (katalógus)

Németország, Schönau am Königssee, Königssee, SzG3

4. nap 2. helyszín:

A túra 4. napja augusztus 1-re esett, ami nem volt azért teljesen véletlen (mármint hogy mit terveztem erre a napra). Minden nyári nyaralást úgy időzítünk, hogy augusztus elseje kb. a közepére essen, mivel akkor van a házassági évfordulónk. Az idei volt a 39. Így nem véletlen, hogy berchtesgadeni sóbánya (Salzbergwerk) és a Königssee erre a napra esett. Ráadásul az előző nap nem volt igazán napos, viszont ez a nap ragyogóan verőfényesre sikerült. A sóbányában ez nem igazán volt érdekes, viszont milyen lett volna a hajókázás ezen a gyönyörű tavon zuhogó esőben?

Ne de térjünk vissza a túrához. Először is egy pontosítás. A Königsse nem tartozik Berchtesgadenhez (mint ahogy ezt sokan hiszik) hanem Schönau am Königssee része. A faluba érve egy tényleg hatalmas parkolóban kell hagyni a kocsit, mivel még a falu azon részébe sem lehet autóval behajtani ami a parkoló és a tó között van. Elsétálva a Romy Schneider múzeum mellett az úton legyalogolunk a kikötő felé (el sem lehet téveszteni). Na itt jönnek érdekes dolgok (azt nem tudom, hogy csak mi fogtuk ki aznap, vagy mindig ez van). Ahogy közeledtünk a kikötő felé, már láttuk a hatalmas sort ami a pénztár felé kanyarodva eltűnt a jobb oldali ház mögött. A feleségemet és az unokámat beállítottam a sor végére azzal, hogy megnézem mi van egyáltalán. Ekkor jött a meglepetés. Három pénztár működött (balról jobbra az 1., a 2. és a 3.). A hosszú sor a 3-hoz állt. Az 1. és a 2. pénztárnál két nagyon rövid sor volt, ha arányosítani akarnánk, akkor a leghosszabb legyen mondjuk 10 egység, a 2. pénztáré 1,5 egység, az 1. pénztáré 1 egység (vagyis a hosszú sor 10x hosszabb volt mint a legrövidebb). Nem véletlenül magyarázom ilyen hosszadalmasan, ugyanis egy kicsit körülnézve megállapítottam, hogy ez a két rövid sor nem a jegyelővételeseké, stb., így beálltam az 1. pénztár sorába. Senki nem szólt és többen követték a példámat. De a hosszú sorból senki nem állt át, mindenki a falu felől jött, aki beállt hozzám. Így kb. negyed óra alatt hozzájutottam a jegyekhez. Most jön a következő tanács. A jegy megmondja, hogy melyik móló mellől indul a mi hajónk és hány órakor (hajszál pontosak!). Ezt azért fontos tudni, mivel ha elment a mi hajónk előtti hajó a mólónktól, érdemes azonnal beállni a sorba két ok miatt is. Ha süt a nap, akkor kb. 10 személy befér a móló feletti tető alá (árnyék!), és ha feljutunk a hajóra, akkor először mi választhatunk az ülések között. Ez azért fontos, mert a hajókon többféle ülés van, az első, zárt részen zömmel az ablak alatti hosszanti ülések, így pont háttal ülünk a látnivalóknak. Viszont a hajó hátuljában van mindkét oldalon 2x2 ülés, amelyek szembe vannak fordít egymással és nincsenek ablakok körülötte csak a tető, ezek viszont pompásak a nézelődésre és kitűnő a szabadon áramló szellő. A következő tanács. A hajók két helyen állnak meg: St. Bartholomä és a Salet nevű helyeken. Az első megálló a teljes hossz kb. 3/4-énél található, a második a végállomás. A kettő közötti árkülönbség csak 3,50 Euró/felnőtt (15,50 ill. 19,00 Euró - 2019). Ennek az alábbi a jelentősége. Az emberek zöme csak a St. Bartholomä-ig mennek. A kisebbik rész viszont tovább megy a Salet-ig, onnan rövid sétával el lehet jutni a Hintersee-hez (vagy még tovább Németország legmagasabb vízeséséhez). Visszafelé (figyelembe véve a jó helyek megszerzésének a lehetőségét a hajók hátsó részén) gyakran megtelnek a kis hajók és bár kikötnek St. Bartolomä-nál, ott nem tudnak már mások felszállni. Onnan viszont csak úgy lehet visszatérni a kiindulási kikötőbe, hogy be kell állni egy sorba (ahogy jöttünk visszafelé, nem láttuk a végét a hajóból) és bár valószínűsíthetően küldenek olyan hajókat is amelyek direkt innen visznek vissza embereket, sokkal nehezebb a visszajutás, mint a Salet-től. Arról meg nem is beszélve, hogy a Hintersee és környéke is csodálatos, szerintem nem szabad kihagyni.
A videóról: ez a leghosszabb, amit csináltam, van benne egy rész, ami majdnem két perc hosszú, de így kapjuk vissza a legszebb visszhangot, amit (legalább is én) eddig hallottam. St. Bartholomä előtt a kapitány kikapcsolja a hajó motorját és egy kürtön lejátszik egy kis dallamot, ütemekre bontva. Pont annyi szünet van közöttük, hogy a visszhang pontosan visszaér a következő ütemig. A teljes produkciót felvettem.
Egy utolsó javaslat: a legjobb hétfőtől csütörtökig beiktatni a programba, így is elég sokan voltak, még elképzelni sem tudom, hogy egy szép hétvégén mennyien lehetnek!
Más jó javaslatom nincs kivéve ezt:
ami a hajókázást és a kirándulásokat illeti, egyszerűen meg kell csinálni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Németország legszebb tava!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

Vissza a főoldalra (katalógus)

Vissza a főoldalra (katalógus)