4. nap, 1. helyszín:
Miután az előző nap megállapítottuk a menetidőt a lakásunktól, pontosan érkeztünk a sóbányához. A parkoló az út másik oldalán van, onnan egy jól jelzett úton kb 5-6 perc alatt el lehet sétálni a bejárathoz. Miután a jegyeket megvettük elővételben az interneten (nem volt semmi kockázat benne, mivel semmilyen időjárás nem befolyásolta a bányalátogatást), ha jól emlékszem kb 45 euró volt 3 személyre (ebből egy gyerek), beleértve a bad reichenhalli Alte Saliné-t is.
Miután nem lehetett a bányában fényképezni, meg amúgy is nagyon sötét volt benne, most csak leírást tudok adni a túráról.
Tehát: az elővételi jegyen lévő kódot beolvasva bejuthatunk az előcsarnokba. Itt adnak mindenkinek védőruhát, ezt fel kell venni. Ez után átmegyünk a beszállóhelyre, innen egy bányavasút visz a sóbánya mélyére (a bányavasútról tudtam egy kis videót készíteni, lásd lejjebb!). Az út kb. 700 m, ezt a falon lévő távolságjelző kis táblákból lehetett megállapítani. Egy jó tanács. Sok ember esetén két szerelvény megy be a bányába, célszerű megvárni a másodikat, sokkal lazábban lehet rá felülni. Egy nagy üreghez érkezünk el, itt egy lézeres bemutatót tartanak a só keletkezésről a bányában. Szerencsére sehol nem tartanak hosszú litániát, amit a javukra lehet írni. Ekkor le kell csúszni egy nagy facsúszdán, ebben van némi gyakorlatunk az osztrák sóbányákból, így nagyon élveztük a dolgot. Ez után több megállóhelyet érintve bejártuk a bánya turisztikai részlegét, az egyes helyeken audió-videó bemutatókat megnézve. Közben elérkeztünk a földalatti tóhoz, itt tutajra szállva átjutottunk a túlpartra, közben fényjátékot látva. A túlparton egy csőből kifolyó víznél meg lehetett kóstolni, hogy milyen sós a víz. Volt még egy csúszda, majd egy bányasikló visszavitt az indulási szintre. Elsétálva a kisvasúthoz, az kivitt minket a bányából.
Kiérkezve láttuk, hogy az épület előtt közben kitelepült egy mini sólepárló, ahol a bánya sós vizéből állítottak elő lepárolt sót. Szerintem egy kicsit drágán adták, mivel egy pici zacskóért 5 Eurót kértek. Ez persze a sok távolkeleti turistát nem zavarta, szinte mindenki vett belőle (csak egy adalék, az ottani EDEKÁ-ban 19 cent egy fél kiló jódozott német bányászott só/2019).
Összefoglalva: nekünk az osztrák sóbányák jobban tetszettek, ez szerintem egy kicsit (vagy nagyon) steril kinézetű. Mindent profi módon csinálnak, de valahogy tényleg nagyon steril. Viszont ha azt vesszük hogy elég jelentős pénzt lehet a kombijeggyel megtakarítani, szerintem egyszer mindenképpen érdemes megnézni. A másik sóbánya, a bad reichenhalli Alte Saline ellenben tényleg nagyszerű technikatörténeti bemutató, mindenhol lehetett fotózni és videózni, abszolút megtekintésre javasolt. Ha csak az egyikre van idő, én inkább az utóbbira szavaznék.
Miután az előző nap megállapítottuk a menetidőt a lakásunktól, pontosan érkeztünk a sóbányához. A parkoló az út másik oldalán van, onnan egy jól jelzett úton kb 5-6 perc alatt el lehet sétálni a bejárathoz. Miután a jegyeket megvettük elővételben az interneten (nem volt semmi kockázat benne, mivel semmilyen időjárás nem befolyásolta a bányalátogatást), ha jól emlékszem kb 45 euró volt 3 személyre (ebből egy gyerek), beleértve a bad reichenhalli Alte Saliné-t is.
Miután nem lehetett a bányában fényképezni, meg amúgy is nagyon sötét volt benne, most csak leírást tudok adni a túráról.
Tehát: az elővételi jegyen lévő kódot beolvasva bejuthatunk az előcsarnokba. Itt adnak mindenkinek védőruhát, ezt fel kell venni. Ez után átmegyünk a beszállóhelyre, innen egy bányavasút visz a sóbánya mélyére (a bányavasútról tudtam egy kis videót készíteni, lásd lejjebb!). Az út kb. 700 m, ezt a falon lévő távolságjelző kis táblákból lehetett megállapítani. Egy jó tanács. Sok ember esetén két szerelvény megy be a bányába, célszerű megvárni a másodikat, sokkal lazábban lehet rá felülni. Egy nagy üreghez érkezünk el, itt egy lézeres bemutatót tartanak a só keletkezésről a bányában. Szerencsére sehol nem tartanak hosszú litániát, amit a javukra lehet írni. Ekkor le kell csúszni egy nagy facsúszdán, ebben van némi gyakorlatunk az osztrák sóbányákból, így nagyon élveztük a dolgot. Ez után több megállóhelyet érintve bejártuk a bánya turisztikai részlegét, az egyes helyeken audió-videó bemutatókat megnézve. Közben elérkeztünk a földalatti tóhoz, itt tutajra szállva átjutottunk a túlpartra, közben fényjátékot látva. A túlparton egy csőből kifolyó víznél meg lehetett kóstolni, hogy milyen sós a víz. Volt még egy csúszda, majd egy bányasikló visszavitt az indulási szintre. Elsétálva a kisvasúthoz, az kivitt minket a bányából.
Kiérkezve láttuk, hogy az épület előtt közben kitelepült egy mini sólepárló, ahol a bánya sós vizéből állítottak elő lepárolt sót. Szerintem egy kicsit drágán adták, mivel egy pici zacskóért 5 Eurót kértek. Ez persze a sok távolkeleti turistát nem zavarta, szinte mindenki vett belőle (csak egy adalék, az ottani EDEKÁ-ban 19 cent egy fél kiló jódozott német bányászott só/2019).
Összefoglalva: nekünk az osztrák sóbányák jobban tetszettek, ez szerintem egy kicsit (vagy nagyon) steril kinézetű. Mindent profi módon csinálnak, de valahogy tényleg nagyon steril. Viszont ha azt vesszük hogy elég jelentős pénzt lehet a kombijeggyel megtakarítani, szerintem egyszer mindenképpen érdemes megnézni. A másik sóbánya, a bad reichenhalli Alte Saline ellenben tényleg nagyszerű technikatörténeti bemutató, mindenhol lehetett fotózni és videózni, abszolút megtekintésre javasolt. Ha csak az egyikre van idő, én inkább az utóbbira szavaznék.
Vissza a főoldalra (katalógus)
Időközben letöltöttem az internetről néhány képet, hogy a bánya belsejét is bemutathassam, de hogy ne sértsek szerzői jogokat, azok szerzőit minden kép esetében feltüntettem! Egyben kijelentem, hogy a fényképek nem szolgálnak kereskedelmi célokat részemre!
forrás: Berchtesgadener Land Tourismus GmbH
Salzkatedrale, ezen a csúszdán csúsztunk le
fényjáték a tutajozás közben
forrás: Nicole Vardakas
forrás: Thomas Braunstorfinger
forrás: TripAdvisor
Az egyik képnél van egy megjegyzés (alpensole), ennek még lesz jelentősége a Bad Reichenhall-i beszámolónál.
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése