Az interneten megvett sóbánya kombijegy második helyszíne a bad reichenhalli Régi Sóbánya (Alte Saline). Fontos megjegyzés: a kombijegy egyik igen lényeges előírása, először a Salzbergwerk-et kell meglátogatni és csak utána az Alte Saline-t. Ott a jegyen lévő kóddal lehet bemenni, itt viszont elveszik a kombijegyet és egy ingyen jeggyel lehet bemenni!
Amikor megjegyeztem, hogy a Salzbergwerk-et kissé sterilnek tartottam (és a fényképezési tilalmat sem teljesen értettem), itt ez teljesen más szituáció volt. Egy nagyon kedves fiatal lány vezette a csoportot, mindenhol lehetett fényképezni és videózni, ami azért lényeges, mivel tényleg csak így lehet bemutatni azt az ipartörténeti csodát, amit korábban megalkottak, minden kérdésre készségesen válaszolt. Nem volt áram, mindent a víz erejével működtettek. Egyszerűen zseniális, hogy miket alkottak meg, mint a nagy teremben lévő vízkerekek (amelyek 6 szivattyút működtettek), egy másik, kisebb vízkeréktől vízszintesen elvitt mozgási energia, ami egy másik szivattyút működtetett, stb. Ami még érdekes, hogy ezek a mozgások igen lassúak, pld. a nagy vízkerék csak 18 másodpercenként ér körbe, tesz meg egy fordulatot (amit egy csengő is jelez, ez is hallható a videón). Mindenhol lehetett érezni a sós víz jelenlétét, még akkor is ha nem láttuk, mivel a lábunk alatt folyt egy letakart csatornában. Az egész rendszerről azt kell tudni, hogy ez a csatorna rendszer az egész környéket behálózta (ill. jelenleg is behálózza) és még majdnem 50 km-ről is gyűjtik a sós vizet, amit egy közös lepárlóba szállítanak. A bad reichenhalli egyik parkban van pld. egy akna, amit este zölden világítanak meg, annak az alján is folyik a sós víz. Láthattuk, hogy milyen akna- és folyókarendszert alakítottak ki, egyszóval az egész mechanika egyszerűen zseniális. Szerintem ha valaki csak egy bányát akar meglátogatni, én inkább ezt javaslom (azzal, hogy itt nincs csúszda, ami általában fontos kelléke a környéki sóbányáknak).
Amikor megjegyeztem, hogy a Salzbergwerk-et kissé sterilnek tartottam (és a fényképezési tilalmat sem teljesen értettem), itt ez teljesen más szituáció volt. Egy nagyon kedves fiatal lány vezette a csoportot, mindenhol lehetett fényképezni és videózni, ami azért lényeges, mivel tényleg csak így lehet bemutatni azt az ipartörténeti csodát, amit korábban megalkottak, minden kérdésre készségesen válaszolt. Nem volt áram, mindent a víz erejével működtettek. Egyszerűen zseniális, hogy miket alkottak meg, mint a nagy teremben lévő vízkerekek (amelyek 6 szivattyút működtettek), egy másik, kisebb vízkeréktől vízszintesen elvitt mozgási energia, ami egy másik szivattyút működtetett, stb. Ami még érdekes, hogy ezek a mozgások igen lassúak, pld. a nagy vízkerék csak 18 másodpercenként ér körbe, tesz meg egy fordulatot (amit egy csengő is jelez, ez is hallható a videón). Mindenhol lehetett érezni a sós víz jelenlétét, még akkor is ha nem láttuk, mivel a lábunk alatt folyt egy letakart csatornában. Az egész rendszerről azt kell tudni, hogy ez a csatorna rendszer az egész környéket behálózta (ill. jelenleg is behálózza) és még majdnem 50 km-ről is gyűjtik a sós vizet, amit egy közös lepárlóba szállítanak. A bad reichenhalli egyik parkban van pld. egy akna, amit este zölden világítanak meg, annak az alján is folyik a sós víz. Láthattuk, hogy milyen akna- és folyókarendszert alakítottak ki, egyszóval az egész mechanika egyszerűen zseniális. Szerintem ha valaki csak egy bányát akar meglátogatni, én inkább ezt javaslom (azzal, hogy itt nincs csúszda, ami általában fontos kelléke a környéki sóbányáknak).
A beszámoló fotóalbuma ITT látható!
Vissza a főoldalra (katalógus)
itt alakítják át a vízszintes mozgást egy, a
szivattyút működtető billegő mozgássá (kb 120 m-ről
hozzák a mozgási energiát)
ide érnek le a nagy vízkerekek szivattyú-
mozgató rudazatai
ezek a fogaskerekek működtetik a szivattyúkat,
vízkerekekként 3-3 darabot
vízkerekekként 3-3 darabot
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése